A Homo sapiens történetére évszázadok óta fejlődésként tekintünk. Mi van, ha valójában már a prehistorikus korban megtaláltuk a közösségszervezés ideális formáját, amihez képest a modern civilizáció inkább hanyatlás? Extrém, de kreatív baloldaliak kísérlik meg újraírni az ember történetét.
Ezen a héten a politikai spektrum baloldali perifériájára kirándulunk, ami intellektuális értelemben hagyományosan annak legtermékenyebb része. David Graeber, a közelmúltban elhunyt anarchista filozófus az utóbbi évtizedek egyik legbefolyásosabb egyetemi ideológusa, az Occupy Wall Street mozgalom megálmodója. Szerzőtársa, David Wengrow régészprofesszor az afrikai és a közel-keleti kultúrák szakértője. Ők ketten arra vállalkoztak, hogy megírják az emberiség „új történetét”.
A történetírás nagy alakjai, mint Hobbes, Rousseau, napjainkban pedig Yuval Noah Harari – a közöttük fellelhető markáns ideológiai különbözőség dacára – évszázadok óta egységes narratíva mentén kalauzolnak végig bennünket az emberiség sorsán. A Homo sapiens eszerint kis vadászó-gyűjtögető csoportokban kezdte, majd kifejlesztette az agrárius életmódot, ami a magántulajdon elterjedéséhez és népességrobbanáshoz vezetett. A növekvő számosság hierarchiát követelt, eljutottunk a társadalmi csoportok, a mesterségek és az államiság megjelenéséhez. A közmegegyezés szerint világszerte egységes folyamatról beszélünk, s főként egyirányú utcáról, ahonnan nincs visszaút. A folyamatot fejlődésnek, eredményét civilizációnak hívjuk. Mi van, ha ez a konstrukció alapjaiban téves? Graeber és Wengrow így látják. Ötszáz oldalas könyvük célja, hogy átírják az elmúlt harmincezer évről alkotott képünket. Kutatásaik alapján az emberi faj nem egyetlen helyen, az észak-afrikai szavannákon, hanem egyszerre több, egymástól távoli helyszínen párhuzamosan fejlődött ki. Szerintük az sem igaz, hogy korai közösségeink primitívek voltak: a Homo sapiens kezdettől komplex és kifinomult belső szabályok és elvárások szerint élt – már i. e. 9000-ből találtak olyan ékszereket, épületmaradványokat, sőt művészeti alkotásokat, amelyekhez sok ezer órányi módszeres mestermunkára volt szükség. Az ember a ma elfogadottnál sokkal korábban eljutott az önszerveződés összetett szintjére, és már a vadászó-gyűjtögető korszakban is metropoliszokban élt, a városok valójában megelőzték a mezőgazdaságot. Miért nem tudtunk ezekről? Mert az emlékek többsége megsemmisült, a maradékot pedig évszázadokon át tendenciózusan dolgoztuk fel.
Sok más mellett világirodalmi podcastsorozatot indítanak, könyvklubokat szerveznek, és idén is kiosztják a Libri irodalmi díjakat. Ludvig Orsolya Stefanie-t, a cégcsoport marketingés kommunikációs igazgatóját kérdeztük.
Lovecraft hagyatéka számos módon és formában újraéledt már, azonban a kozmikus horror ezen adaptációk között mindig a fantázia birodalmában maradt. Egészen mostanáig, amikor Arkham árnyait magunk is megismerhetjük.
Mi történik, ha egy domonkos nővér, akinek szenvedélye a közgazdaságtan, összeereszti Aquinói Szent Tamást a 21. század piaci valóságával? Megszületik a Summa oeconomiae, amelyben filozófia, teológia, gazdaság és gyakorlati tapasztalatok találkoznak.
Az admin csapat szerint a törlésre azért került sor, mert egy Blikk-felvételen azt mondta, hogy véleménye szerint két nem létezik.
Rendületlenül hirdette: országlakosok gyülekezetéből újra összetartó közösséggé, nemzetté kell válnunk. Koltay Gábor írása.
Az esztergomi polgármester magánéletét sem tisztelő képviselő nem kertelt: kapcsolatban áll Magyar Péterrel.
A kábítószer-kereskedelem felszámolásáért felelős kormánybiztos kiemelte, hogy a kábítószer nem csak a fogyasztók egészségét teszi tönkre, roncsolja a környezetet és roncs közösségeket teremt.
